A gyártásban a megbízhatóságról gyakran nem a nagy technológiák döntenek, hanem azok a részletek, amelyeknek ismételten és kiesések nélkül kell működniük. Éppen ezért a gyártáshoz használt elektromágneseknek stabil helyük van a manipulációban, a befogásban, a válogatásban és az automatizálásban. Ha megfelelően vannak kiválasztva, lerövidítik a ciklust, stabilizálják a folyamatot és csökkentik a kezelő nem tervezett beavatkozásainak számát.

Első pillantásra egyszerű elvről van szó – elektromos áram rávezetése után mágneses tér keletkezik, amely magához vonzza a ferromágneses alkatrészt vagy aktivál egy konkrét funkciót. A gyakorlatban azonban a részletek döntenek. Másképp kell megítélni egy gyártósoron folyamatos üzemben működő elektromágnest, másképp egy rövid idejű impulzuskapcsolásra szolgáló megoldást, és megint másképp egy olyan rendszert, amelynek manipuláció közben biztonságosan kell tartania egy nehezebb munkadarabot.

Vékonyfalú alkatrészeknél, köszörült felületeknél vagy sorozatgyártásnál gyakran nemcsak a gép és a szerszám dönt, hanem a befogás módja is. Éppen itt tartják a mágneses befogók jelentős mértékben kontroll alatt a megmunkálást - képesek lerövidíteni az előkészítési időket, hozzáférhetővé tenni a munkadarab több oldalát, és csökkenteni a mechanikus leszorításból eredő deformációkat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mágnes mindig helyes választás. Nem megfelelően kiválasztott befogótípus, kis érintkezési felület vagy helytelen megmunkálási technológia esetén az eredmény akár ellentétes is lehet. Ezért érdemes a mágneses befogásra nem a satuk és készülékek univerzális helyettesítőjeként tekinteni, hanem pontos eszközként konkrét alkalmazásokhoz.

Ha befogáshoz, szeparációhoz, pozícióérzékeléshez vagy általános szereléshez választ mágnest, a ferrit kontra neodímium mágnesek kérdése nem csak a katalógusnál merül fel. Ez dönti el, hogy a berendezés stabilan fog-e működni, lesz-e tartaléka húzóerőben, és hogy a beruházás az üzemeltetésben valóban megtérül-e.

A műszaki kiválasztásnál nem elegendő csak azt nézni, melyik mágnes „tart jobban”. A ferrit és a neodímium nemcsak erőben különbözik, hanem méretben, magasabb hőmérsékleten mutatott viselkedésben, korrózióállóságban és a megoldás végső gazdaságosságában is. Éppen ezért érdemes az anyagot konkrét alkalmazás szerint összehasonlítani, nem általános benyomás alapján.

Ha azt mérlegeli, hogyan válasszon teheremelő mágnest, nem elegendő csak a maximális teherbírás adatát nézni. Mágneses emelésnél a teher alakja, a felület minősége, az anyag vastagsága, a manipuláció módja és az üzemi körülmények is döntőek. Éppen ezekben a részletekben rejlik gyakran a különbség a megbízhatóan működő berendezés és a gyakorlatban korlátokba ütköző berendezés között.

Rozdiel medzi tým, či zvolíte neodymový alebo feritový magnet, sa v praxi prejaví veľmi rýchlo. Niekde rozhodne maximálna prídržná sila pri malom rozmere, inde odolnosť voči vyššej teplote, vlhkosti alebo nižšie obstarávacie náklady. Ak sa magnet vyberá len podľa rozmeru alebo „pocitu, že bude stačiť“, býva to častý dôvod reklamácií, nefunkčného návrhu alebo zbytočne predimenzovaného riešenia.

Pri technickom výbere preto nestačí pozerať sa iba na materiálový názov. Rozhoduje celá aplikácia - pracovná medzera, protikus, smer magnetizácie, teplota, spôsob upevnenia aj to, či ide o jednorazové uchytenie, sériovú výrobu, separáciu alebo manipuláciu. Práve pri tejto téme sa najčastejšie porovnávajú dva základné materiály: neodym a ferit.